A védikus irodalom

A Védát (Tudás) Vjászadéva Visnu (a Fenntartó minőség) irodalmi inkarnációja (megtestesülése) jegyezte le kb. 5000 évvel ezelőtt.

I. Először egy Védát, egy könyvet, a Tudás teljes tárházát írta le, melyet az érthetőség kedvéért 4 részre osztotta, így jött létre a négy Véda:

• a Rig (Himnusz),
• a Száma (Ének),
• a Jadzsur (Áldozat) és
• az Atharva (Varázslat).

II. Mindezekhez tartozik a Védánga, azok a segédtudományok, melyek által megérthetőek ezek a könyvek:

• az egyik a szanszkrit nyelv ismerete, melyre teljesen érhető okokból szükség volt;
• a másik pedig az áldozatbemutatáshoz szükséges szertartások (kalpa) és azok megfelelő időpontjainak kiválasztásához a Dzsjótisa (a Fény, az Idő tudománya, csillagászat, asztronómia, asztrológia).

III. Az Upánga

Mind a 4 könyvnek vannak szamhitá, bráhmana, áranjaka és upanisad részei. Ezek közül a Védák esszenciális tanításai legfőképpen az Upanisadokból ismerhetőek meg, melyek értelmezéseit 1. a különböző nézőpontok, filozófiai iskolák, a Darsana / Mímámszá adják meg.

A Darsanákat két szempont alapján csoportosítják:

• ásztika (van, létezik), azaz elfogadják a védikus tanításokat;
• násztika (nem van), mely nem fogadja el a védikus tanításokat. Ilyenek a Buddha és Dzsaina követők.

Az ásztika csoportot két fő részre lehet osztani aszerint, hogy

• közvetlen vagy
• közvetett úton ad tanítást.

A közvetlen csoportba tartozik:

• Dzsaimini risi Mímámszá szútra című műve, mely a karma / púrva mímámsza iskolát mutatja be az áldozatok, szertartások leírásán keresztül; valamint
• Vjászadéva Védánta szútra műve, mely a Védánta / Uttara mímámsza iskolát írja le, melyet a Védák végkövetkeztetésének is hívnak.

A közvetett utak:

• a nyája, a logika útja Aksapáda Gautam risi Nyája szútrája alapján
• a vaisésika / paramávu váda, az atomelélet Kanáda risi Vaisésika szútrája révén
• a szánkhja, az elemzés (mi mulandó, mi örök) Kapila muni / Ísvarakrishna Szánkhja káriká művével
• az astánga jóga (nyolc rész), az megszabadulás útja Patanydzsali Jóga szútrája alapján

2. Ezeken felül van az úgynevezett Purána irodalom, melybe

• az Elbeszélő történetek (Puránák) és
• az Eposzok (Itihászák) tartoznak,
• valamint a Kiegészítők (Upavédák),
• és a Művészetek (Kalah).

A Puránákat három részre osztják:

• amala purána (tiszta, tökéletes, hibátlan), ami maga a Srímad Bhágavatam vagy Bhágavata Purána, az egyik legmonumentálisabb mű a maga 12 énekével
• a következő a mahápuránák, melyeket a 3 kötőerő (guna) alapján sorolnak be (száttvika, rádzsaszika, támaszika)
• és végül az upapuránák, melyek nagy mesterek tanításait tartalmazzák

Az Itihászákból két fő művet szokás megemlíteni, melyekhez tartozik egy-egy fontosabb ún. belső tanítás:

• Válimiki muni Rámájána című eposza, mely a híres Ráma király történet meséli el, Visnu 7. avatára (alászállás, megtestesülés). E mű betétje a Vaszistha jóga, melyben Vaszistha muni tanítja az ifjú Ráma herceget.
• A másik pedig a Mahábhárata, melynek betétje a Bhagavad gítá vagy más néven Gítá upanisad, melyben Krisna, mint kocsihajtó, tanítja Ardzsunát.

Vannak még az Upavédák, mint kiegészítő tudományok:

• Ájur véda ~ az élet tudománya,
• Dahnur véda ~ hadtudomány,
• Gándharva véda ~ zene, színház, tánc,
• Sztápatja véda ~ építészet.

Valamint a Kalah, a 64 művészet.

3. A Dharma, a törvénykezés művei:

• Dharma sásztárk ~ törvénykönyvek,
• Artha sásztrák ~ politika tudomány,
• Niti sásztrák ~ etika, erkölcs, morál könyvei.

4. Végül a Nyája, a logika tudománya, melynek műve a Nyája szútra.